1817 január 16.-17., Manchester
Caroline úgy érezte nem kap levegőt. A szeme megtelt könnyel, ahogy próbálta kiszabadítani magát a hatalmas szekrény alól. Harmadszorra sikerült megmozdítania, de akkor se ért vele sokat. Tudta, hogy kiabálnia kéne, de a nagy zajban úgyse hallaná meg senki. Csata zaja tódúlt be az elméjébe. Hörgések, sikoltások, kard csengése, kiabálások. A vámpírok és a vadászok összecsaptak egymással és ő ki marad az egészből, pedig már mióta ezt a pillanatot várta.
Elkeseredésében hatalmasat taszított a szekrényen, de az alig mozdult el. El kezdte csépelni azt az ócska fahasábot, ami miatt alig tudott lélegezni. Érezte, hogy a vére egyre gyorsabban száguldozik az ereiben, a szemfoga kezd előbújni és elönti a harag, ahogy arra az emberre gondolt, aki miatt ez az egész elkezdődött. Aki miatt most nem tud semmit se tenni. Aki mindezt azért tette, mert úgy gondolta, hogy a lánynak nem szabad a csata közelében lennie.
- Caroline! – hatolt be a lány tudatába egy hatalmas üvöltés, amiből csak nehezen tudta kiérteni a nevét.
- George! – kiáltott vissza, maga se értve, hogyan, hiszen még mindig alig kapott levegőt.
Azonban valami ösztön megmozdult benne, ahogy meghallotta a férfi hangját. Meg kellet volna nyugodnia, hogy végre hallja a hangját, de csak még jobban megrémült. Ha valami baja esik, ő megesküszik, hogy mindenkit meg fog ölni. Legyen az vámpír, vagy vadász.
Caroline léptek hangját hallotta, majd egy pillanat alatt eltűnt róla a szekrény és megjelent felette George feje. Haja vizesen lógott az arcába, szemfoga az ajkába fúródott, az álla és majdnem az egész arca véres volt. Nem volt a legjobb formájában mégis a lány úgy gondolta, hogy sose volt még ilyen szép.
- Szia! – mondta lány, ahogy felkászálódott és jobban megvizsgálta a férfit.
Ruhája szakadtan lógott rajta. Egyik kezében kardot fogott a másikat jól összezárta. Caroline felnézett a szemébe, és meglepetten látta, hogy harag villog barna szemében. Vajon miatta?
George elindult a lány felé, majd mikor már összeért a cipőjük orra, megállt.
- Soha többé ne csinálj ilyet! – mondta morogva, majd a csípőjénél fogva magához rántotta a lányt, és megcsókolta.
A férfi egyáltalán nem volt gyengéd. Csókjában benne volt mindent, amit akkor nem tudott kimondani, de mindenképpen tudatni akart a lánnyal. Az elmúlt huszonnégy órában félt, ideges volt és aggódott, és mindez egy fél vámpír lány miatt, aki faja legnagyobb ellensége volt.
- Gyere drágám, ideje, hogy apád végre meghaljon! – mondta George, majd magával húzva a még mindig kába lányt, kilépetek a romos dolgozószobából.
Caroline gondolkodás nélkül követte és együtt vetették bele magukat a folyosón lévő harcba.
Egy kérdésem van: Hol a folytatás?
VálaszTörlésMellesleg nagyon jó lett, élveztem, bár a szóismétlésekre figyelj oda, mert van egy-kettő. A fogalmazásod tetszik, egyedi, az apróbb részleteket is megragadod, az alapötlet pedig már a kezdetektől tetszett. Várom a folytatást! ^^
Már készül. :D
TörlésKöszönöm, hogy szóltál. Általában figyelek, de valamikor nem tudom kizárni őket. :)
ÉS örülök, hogy tetszett. :) Hozom amint tudom. ☺
Hú, nagyon jó, régen olvastam már egy jó kis viktoriánus korban játszódó fantasyt. Ami azt illeti, nincs is sok xD
VálaszTörlésA szóismétlésekre tényleg figyelj oda, valamint van néhány egybe-külön írási hibád, de nem vészes. Úgy látom, sokban hasonlítunk, mert imádom a 19. századi Angliát és a fantasyt és a kacifántos mondatokat :D
Engem meggyőztél, fel is iratkoztam ;)
Bár érdekes... általában arról szól, hogy jön össze a két szereplő, most meg már együtt is vannak :D
Érdekes, érdekes :D
Várom a folytatást.
Puszil: Sayaa.
Hát ami azt illeti arról is fog szólni, hogy hogyan jönnek össze, ez egy kis előrevetülés, hogy mi fog történni. :D
TörlésKöszönöm. :DD
Szia!:)
VálaszTörlésFinomnak ígérkezik.:D Főleg az olyan vámpír fanatikusoknak, mint amilyen én vagyok, szóval kíváncsian várom a következő részt.^^
xx
Szia! :) köszönöm! :)
Törlés